Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mlodinow: Feynman szivárványa

2009.11.19

 

„Amikor odaértem hozzá, egy szivárványt bámult. Az arcán látszott, hogy erősen koncentrál. Mintha még sosem látott volna szivárványt. Vagy mintha ez lenne életében az utolsó. halkan megszólítottam.
- Jó napot, professzor úr.
- Nézze csak: szivárvány - szólt vissza, de nem nézett rám.
Néztem vele a szivárványt. nagyon hat az emberre, ha megáll, és nézi. Akkoriban nem-igen csináltam ilyesmit. […]
- Nem tudja, ki adott először igazi magyarázatot az eredetére? - kíváncsiskodtam.
- Descartes - válaszolta. Majd kis idő múlva felém fordult. - És mit gondol, a szivárványnak melyik feltűnő tulajdonsága ihlette a Descartes-féle matematikai elemzést?
- Hát, a szivárvány voltaképpen egy kúpszelet; a színkép színeiben játszó ív, és akkor rajzolódik ki, ha a napfény a szemlélő háta mögül esik a vízcseppekre.
- És?
- Gondolom, az a felismerés késztette elemzésre, hogy a probléma egyetlen esőcsepp és a geometriai körülmények tekintetbevételével megragadható.
- Elfeledkezik ennek a jelenségnek az egyik legfontosabb vonásáról - figyelmeztetett.
- Oké, feladom. Ön szerint mi adott ihletet Descartes elemzéséhez?
- Szerintem az, hogy szépnek tartotta a szivárványt..."

-          Mlodinow: Feynman szivárványa-

„ – A helyszín Berlin, 1914. Hűvös tavaszi reggel. Odakint zúgnak a harangok. Einstein még befejezetlen relativitáselméletén töpreng dolgozószobájában a berlini egyetemen. Nem messze, az egyik laboratórium magas acélketrecében egy Nueva nevű fiatal csimpánz banánhéjakat rak halomba egy bot segítségével. Erről a jelenetről később egy híres könyv, a The Mentality of Apes (A majmok észjárása) ad majd számot. De Nuevát, amint körbenéz a szobában, nem érdekli a hírnév. Az ő világa egyszerű. Evés, ivás, alvás…

-          Ne hagyja ki a szexet- tette hozzá lelkesen Feynman. Úgy tapasztaltam, hogyha tehette, szóba hozta a szexualitást. Örültem neki, hogy a történetem leköti a figyelmét.

-          Igen, a szex, a társkeresés – folytattam. – De most éppen éhes, és a banánhéj nem kell neki. Tanulmányozza hát a helyzetét – egy Köhler nevű professzor pedig őt. Köhler, akárcsak Nueva – meg Einstein -, vágyik valamire, és a jegyzetei számos könyv és cikk előkészületeiként hivatottak szolgálni. Köhler banánnal kínálja Nuevát, de nem teszi meg neki azt a szívességet, hogy betegye az ennivalót a ketrecbe: a rácsokon kívül helyezi el, a padlóra, ahová Nueva karja nem ér el.

-          Kegyetlen egy fickó – állapította meg Feynman.

-          Próbára tette Nuevát – meséltem tovább. – Nuevának, ha enni akar, rá kell jönnie, hogyan érheti el a banánt. Először kipróbálja azt, ami a legkézenfekvőbb: odalép a ketrec rácsához, és kinyújtja a karját. Megpróbálja megkaparintani a banánt, de nem éri el. Leveti magát a ketrec aljára, és a hátán fekve kesereg. Nem messze innen Einstein már kilenc éve dolgozik a relativitáselméletén, és még két évbe telik, míg sikerül elérnie a kívánt eredményt.

-          És alighanem éppen úgy érzi magát, mint Nueva – vágta rá Feynman.

Bólintottam, és elmosolyodtam. Itt ülünk, Feynman meg én, és a kutatómunkával járó frusztrációról beszélgetünk. Én és Feynman mint két egyenrangú fél! Megvan a kapcsolat. Boldog voltam.

-          Eltelik hét perc – szőttem tovább a történetet -, Nueva hirtelen rámered a botra. Nem búslakodik tovább, hanem megragadja. Kinyúl vele a rácsok között, valamivel a banán mögé, és közelebb húzza a gyümölcsöt, hogy kézzel is elérje. Felfedezett valamit.

-          És magát mire tanította meg ez az eset? – kérdezte Feynman; nem hagyott kibúvót. Elégedetten tapasztaltam, hogy a kérdésére válaszul végre értelmes gondolatok jutnak eszembe.

-          Nueva kétféle készséggel volt megáldva. Az egyik az volt, hogy egy bottal lökdös valamit, a másik az, hogy kinyúl a rácsok között. Azt fedezte fel, hogy e két különálló készséget össze is tudja kapcsolni. És ettől addigi szerszáma, a bot egészen másfajta eszközzé vált. Ugyanezt tette Galilei is, amikor a felfedezésekor játékszernek vélt távcsövet az ég felé fordította. És sok más felfedezés sem több, mint régi dolgok vagy fogalmak új felfogása. De a felfedezés nyersanyaga mindvégig jelen volt, azért fordulhat elő, hogy a felfedezés azon frissiben ugyan megdöbbentőnek tűnik, de a későbbi nemzedékek számára már egyszerű és nyilvánvaló. Úgyhogy azt hiszem, a felfedezés pszichológiájáról tudtam meg valamit. Olyasmit, amit esetleg még felhasználhatok.

Egy pillanatra rám meredt.

-          Csak vesztegeti az idejét – szólalt meg végül. – Az ember nem abból tanulja meg, hogyan fedezzen fel valamit, hogy könyveket olvas róla. És a pszichológia csupa süket duma.

Úgy éreztem magam, mintha képen törült volna. De némi szünet után belenézett a szemembe, és nyájasan, egy csalafinta vigyor kíséretében azt mondta:

-          A maga helyében számomra az lenne ennek a történetnek a tanulsága, hogy ha egy majom képes felfedezni valamit, akkor én is. „

 

-Mlodinow: Feynman szivárványa-

 

 

„Néha jó, ha az ember ismeri önmagát, néha meg nem. Amikor nevetsz egy viccen, és elgondolkodsz azon, miért is nevettél, esetleg rájössz, hogy nem is volt benne semmi vicces, és abbahagyod a nevetést. Nem kéne ezen gondolkozni. Én ahhoz tartom magam, hogy ha boldogtalan vagy, akkor gondolkodj. De ha boldog vagy, akkor ne. Minek elrontani? Alighanem valami nevetséges okból vagy boldog, és csak elrontod, ha belegondolsz. „

-          Feynman -

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.