Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Jekyll és Hyde dalszöveg

2008.12.15

Örök éjjel

Zord, örök éjjel
Álmodsz a csönddel,
Rég megölt mindent
Csúf éjszakád.
Szó nem segíthet,
És könny el nem érhet
Mondd, miért kell ezt tûrnöm,
Hogy így élj tovább?
Én benned hittem,
Érezd a szívem,
Várj, más lesz minden
Az ég messze száll.
Úgy fáj, fáj ezt látnom,
Hogy elzár az álom,
De miért is hagynád?
Ne félj, számíthatsz rám!
Jó éjt Apa!

Álarc

Nem egy igazi arc, amit rajtam itt látsz.
Csak egy póz és egy maszk, éppen az, amit vársz.
Te is így élsz, álarcban jobban jársz!
Ez egy szigorú harc, értsd meg, senki sem más.
Sosincs szabadulás, örök hazudozás.
Szavam túl szép, cél, hogy angyalnak láss!

Ébredj fel, valahogyan képzeld el, hogy Te vagy az a két ember: a rossz és a jó! A rossz és a jó! A rossz és a jó!
Úgy, mint sár meg a hó…
Ébredj fel, szerepedet élned kell, mire jut a két ember: a rossz és a jó!

Kívül semmit nem látsz, rejt a maszk és a máz.
Félek úgy ahogy más, titkom van talán száz.
Te is úgy élsz, úgy mint én, úgy mint más! Úgy mint én, úgy mint más!
Van már bűnöd, van már vétked, miért hisszük, hogy látunk Téged?
Nem más ez, mint mézes mázas bűbáj!
Nézz csak rá, egy szűz, egy szende, éjjel mégis kurva lenne.
Szemlesütve csókra áll a száj!

Mondd ki a hibás, hogy ez így lett?
A lelkünk nehéz, mint a kő.
Itt bent nagy a titok, hiszen mindegyik ember kettő.

Emberből vagy, nem vagy más, pont úgy mint én, pont úgy mint más.
Hát miért hinnénk, hogy jobbak lennénk bárkinél?
Mert bennünk él, és többet kér, egy másik vér, egy másik cél.
Ő sokban kínoz, jobban árthat bárkinél.
Keveset ér itt az ember, a dámák és lordok szerint.
Ha bármit is adsz, tőlük mást sose kapsz, csak a kínt! Csak a kínt!

Mondd, hogy hova is jut? Merre visz ez az út?
Olyan közel az ég, de a pokolba fut.
Ez a sors vár, népünk álarcban jár.
És ha segít a pénz, máris szabadon élsz.
Mert ha látják, hogy nincs majdnem semmit nem érsz!
Durva játék, mond, hogy ebből elég!

Ébredj fel, ne menj bele még egyszer! Ne! Nem egy ilyen élet kell!
Így nem szép, nem jó! Félek kár minden szó!
Ébredj fel, utadon ne tévedj el!
Rövid ez a lét elszáll, és kétszer nem jár!

Így hát hova jutunk, mond, hogy hova futunk?
Vagy csak sodor a szél, és csak látszat a cél!?
Aki így él, végig rossz úton jár, békét már nem talál!
Megy az iszonyú harc, lelkünk csupa közöny.
Kívül nevet az arc, belül pereg a könny.
Ez a sátán! Mondd, hogy hol van az Úr?
Miért hagy cserben az Úr? Láss a látszaton túl!
Nézz az álarcon át! Nézz csak át…Szíved lát

Keresem az igazat

Gőgösek és mihasznák –, itt nem győzhet az igazság!

Túl messzire mutattál, és nekik ez már pimaszság!

Kell az igazság! Nekem más már nem is számít!
Talán mégsem jóbarát, aki megadásra csábít…

Tégy hát úgy, ahogy akarsz! – de ez egyedül nehéz…
Így egyedül nehéz…

Egyedül, csak én – hiszen ez hét éve megy már –
Ez a kereszt csak az enyém, tudom megvár…
Nem értik az ostobák, és félnek, ahogy mindig –
ez egy új út, ahol soha más nem járt
Majd igazol, ha feltárul a titok!

Ők sose hagynák –, jobb, ha feladod!

Ha az akaratom nem volna oly kemény, megtenném...

Hidd el, hogy értem én.
Hidd el, hogy nincs remény.

Látszat

Csak ha „jó nevű” vagy, és a széfed egy bank,
Csak ha józanul élsz… – ez a hely örök rang –
Nem egy nagy szám: mindez látszat csupán!

Csak ha nagyszerű vagy, csak ha elit, pedáns…
Még a vérünk is más, minden szó elegáns –
Tudod, hol jársz:

Színház minden, mit látsz!

Kézfogóra gyűlnek, mégis más a dolga Henrynek:
Ez érthető is bármikor, de nem ma…!

Dr. Jekyll elkésett – vagy bánja már, és meglépett –
De mit szól ehhez választottja, Emma?!

A kézfogó

Emma Carew, mi lett veled?!
Így eldobnál, ezt miért teszed!?
Ez nagyon fáj – rossz választás –,
Hát ébredj fel! – ez olcsó varázs!
Lásd ez az ember egy őrült csaló!
Hát hidd el, hogy tévedsz: nem hozzád való!

Csak én tudom, mért’ – és így nekem jó!
Ezt én döntöm el –, és itt kár minden szó…

Jó atyám, – ő egyedül – csak ő nevelt, hisz Mama meghalt,
Meg is tennék mindent, amit óhajt.
Én is, ahogy más, csak egyszer élhetek e Földön,
És én fogadom, ha a szerelem köszön...
Ön nem látja, hogy felnőtt az a kislány,
Mint törékeny virágra, úgy néz rám –
Bár kedveltem, de szívem önnek adni nem tudnám!
Többé nem hagyom, hogy mások írják sorsom,
Ahogy akarom, szabadon, úgy jó!
Szívem gyermeki szavát feledje, Simon! – így lesz jó…
Nem volt még más, csak ő – nem is lesz más, csak ő!

Henry Jekyll! – ó, ez nem szép:
Mástól elcsenni álmai ékszerét!

Erre inni kell! – Ehhez whisky kell –
Hiszen győz ma egy Jekyll,
És veszít egy Stride? Egy Stride?!

Fogadj el

Rám vár tudom, ez a próba csak az enyém
Soha nem hitt bennem senki, csak én.
Igazam él, tudom jó úton haladok
Senki nem tántorít,
Vissza nem fog.

Henry!
Ne szólj semmit
Veled tartok, tudok mindent!
Nem lesz baj, ne félj!
Rám talált a szerelem,
Tudom és érzem mit jelent
Segít, hogy célhoz érj!

Hogy tudsz bennem vakon hinni?

Az fél, aki nem tud bízni!

Bármi jön, te kövess engem.

Most és mindig bármikor!

Hisz’ ölni tud a kétely, tudom jól!

Minden perc tiéd,
Ha hozzám bújsz
A csók megvéd.
Ne félj hát én, itt leszek,
Örökké veled!
Csodás nagy tánc lehet..

Így fogadj el

Egy sors, egy út, több soha nincsen
Nem élem túl, miért is hiszem
Nincs ráadás, most kell a minden
Látsz, amíg éltet hited.
Bárhol a cél, lesz közös út,
Sorsomat éld ugyanúgy
Ne félj! Hisz ismersz rég,
Miért is változnék?

Mondd el mit látsz,
Õszinte szívvel,
Mondd el mit vársz,
Súgd, amit érzel
Van választás,
Egy jó és száz nem.
Látsz, amíg félt a szívem!
Bárhova vágysz,
Bárhova érsz,
Úgy élek majd, ahogy élsz!
Ne félj, hisz ismersz rég.
Miért is változnék?

Nem más a végzet, ha mellettem állsz,
De addig csoda vár ránk száz!
Fogadj el így,
Fogadj el hát!

Ha velem vagy él a világ!

Szép a világ!

Ne félj, hisz ismersz rég!

Ne félj, hisz ismersz rég!

Sosem lesz másképp!

Sosem lesz másképp!

Nem kell más, nincs más

Engedj el

Danvers:
Emma, mért nem érted, én csak aggódom miattad!

Emma:
Apa, nincs baj, ezen ne emészd magad!
Gondod van elég…

Danvers:
Én vagyok az most is, aki megvéd,
Látom, hogy a szerelem elért.
Tudd hát, hogy ez más, mint amit álmod elmesélt!
Ez boldog óra, de mégis zokog a lelkem!
Ha elmész, mennyit ér az életem?

Emma:
Ne félts, ez az álmom, kell, hogy kicsit fájjon!
Engedj el hát, ez a sorsom, velem fordul a világ!
Nincs más ki téged így imád!

Danvers:
Egy könny felel, de menj, ha menni kell

Együtt:
Ha szíved rám figyel, nem veszít el!

Külváros

Züllött külváros rész –
Éhes patkányként élsz!
Bűzös, szennyes kis hely,
Minden bűnt jól ismer…
Nem nagy túlzás:
Még a Pokol is más…

Isten nincs, vagy nem lát!
Szép nap nem virrad rád…
Sírni nem tudsz többé,
Nézz a hátad mögé !
Sorsod elzár:
Innen nem jutsz fel már…

Férfi kell

Lucy:
Tán sose volt és sose lesz,
Egy olyan perc, mely emlék lesz,
Nincs szerencsém,
Így közöm sincs a széphez…
Hány férfi volt, már nem tudom,
És mennyi jön, nem számolom,
Csak lenne egy, ki átrepít száz gondon!
Ez marad így, van csókom még,
Jut bárhová, hogy boldog légy!
Mért vársz még, férfi kell,
Engem nem nézni kell,
Érezz, ha van mivel,
Kapj el, hisz jó vagy nálam!
Élni kell, vágyamba férfi kell,
Nem baj, ha elmész, majd ha menni kell,
A dolgot lezártam, új férfi kell!
Kis vörös rúzs, és kacér mell,
Két csodás láb, több nem is kell,
Hogy meg se halld,
Ha szavam szépen rímel!
Hány idegen járt idebent,
Mind szeretem, nincs szerelem! Nincs!
Csak töltsük el az éjszakát a bűnnel!
Kérj bármit is, csak szív nem jár,
Légy bárki is, az mindegy már!
Lucy és a lányok:
Mért vársz még, férfi kell,
Engem nem nézni kell!
Érezz, ha van mivel,
Kapj el, hisz jó vagy nálam!
Élni kell, vágyamba férfi kell,
Nem baj, ha elmész, majd ha menni kell,
A dolgot lezártam, új férfi kell!

Lucy:
Pezsgő és tánc: nálunk jól jársz,
Itt nem köt lánc, otthon már rég nem próbálsz,
Nézd, ez rólad szól, válassz hát:
Vagy én, vagy lehet bárki más, itt célhoz és a csábítás… 2X

Lucy és a lányok:
Mért vársz még, férfi kell,
Engem nem nézni kell!
Érezz, ha van mivel,
Kapj el, hisz jó vagy nálam!
Élni kell, vágyamba férfi kell!

Lucy:
Nem baj, ha elmész,
Majd ha menni kell,
A dolgot lezártam:
Új férfi kell!

Lányok:
Kell egy férfi, még egy férfi,
Szőke, barna, durva, édi,
Minden napra újabb férfi
Kell! Kell! Kell!

A laboratórium

Nem segíthet más,
Nincs társ utamon –
És mégsincs megállás!
Szállnom kell, vakon…
Miért várjak még?!
Eljött az idő!
Mi az, ’mit bánhatnék?!
Hisz’ ez az , amit vártam – nagyon rég!
Egy célomért
Most bármit áldoznék…

Eljött a perc

Eljött az óra, eljött a perc –
Ezerszer győzött le az Élet, mégis felkelsz…
Semmi nem számít, célod hív, csábít –
Ha figyel rád az Ég, tán’ csodát lát ma még!

Itt van az óra, rég erre várt –
Minek is bújnál?! – nem lehet, nem tudsz már –, rád várt!
A pillanat éltet, álmod ébred:
Száz feladat vár még, nem is élhetnél másképp’!
Eljött az óra, új szabadság –
Legyőzni kételyt, félelmet, mételyt, magad, s mást…
Eljött a perc – ami csak téged várt –
Út, ahol más még sosem járt!
Így hét év telt –, más mondhatná: kár volt…
Tanúd, az sosem volt –, hisz’ senki nem állt melléd, csak vádolt!
Rád vár az óra, rád vár a perc –
Az utolsó próba: a mindenre képes, édes perc!
Kezdet és vég –, így együtt szép!
Tetté vált szándék – mért’ tennéd másképp’ – mért’ vársz még?!

Ez lesz az óra –
Sorsváltozás!
Vagy most, vagy soha:
Mindegy, hogy csoda vár, vagy más!
Félned nem kell! – ez a végső határ –
Mégsem volt légvár!
Itt állsz a célnál!
Megtennéd százszor –
Így van jól!

Átváltozás

Szeptember 13. 11 óra 54 perc. Egyedül kezdtem... egyedül is kell befejeznem. A kísérlet alanya... én magam leszek.
Éreznem kell
Hogyan hat rám egy más világ
És látnom kell, minden megoldás!
Mi vár reám, milyen változás,
Miért, s mi lesz más?

Akárcsak a vér –
Vörösen ragyog!
Ha fényes Nap kél,
A Sötétség halott!
Égi adomány,
Mint a szivárvány –, csodás látvány!
Én végleg törlöm az Átkot:
Az Éj legmélyét!
Mutasd hát, tárd fel a titkot:
A lét rejtélyét!

Szeptember 13. 11 óra 56 perc. 10 mililitert adtam be magamnak a HJ 17-es szérumból. Sós és egyben keserű ízt érzek. Zsibbasztja a nyelvet. Melegség a garatban. Forróság járja át az ereimet. Enyhe eufóriás érzés. Gyenge kábultság... Nem is olyan rossz... Pazar... Isteni... Ördögi...

Célhoz ért hitem, legyőztem magam –
De van-e győzelem,
Vagy csak harc van?
Végtelen harc...

Istenem! Mi ez?!

Kezdődik valami, testem úgy ég!
Pusztít és felfal,
Vad fájdalom tép!
Csak rángat és belém mar,
Eljött a vég?!

Elemészt, nem ereszt!
Gyötör és tönkretesz!
Rémület! Őrület!
Meghalok! Hol vagytok?!
Szenvedek! Elveszek!
Férfiből állat lett!
Legyen hát! Feladom…
Gyere át! Szólj –, bennem nincs vád? Ki vagy hát?!

Élek

Csodás egy érzés, ha életet kapsz!
Lüktet a vér –, ez volt a cél:
Nem csupán látni, de élni is azt,
Azt, amit más –, máshogy, mint más…

Nekem tetszik, hogy így lett!
Kegyetlen jó lesz a show…
Nem számít más, csak a tett!
Lásd, nekem puha a szó!

Senki nem él, csak egyedül én!
Szívem nem fáj, nem butít báj…
Őrjítő börtönöm hogy’ feledném?!
Szabadság vár, nekem ez jár!

Egyedül, mint a kék Hold –
Ördögi, gyilkos erő!
Él, és az övé az égbolt –
Úgy élek, mint ő!

Töltsd meg bűnnel az éjszakát!
Öld meg végre a képmutatást!
Ne higgy senkinek, nem kell barát!
Tőled élet az élet, Edward Hyde!

Sose sírhatsz, ha fáj

Nellie: Veled repülünk, csak bízd ránk, a kéj szárnyán
Neked ragyogunk, mint gyémánt, az éj láncán
Hogy is élvezné a napfényt az, aki a Holddal él?
Más nincs, csak az éjszakánk, áron alul mért adnánk?
Csillagok idején veled leszek én, legyen, ahogy választod
Nem lehetsz az enyém, hazug a remény, szíved soha nem adod,
Nincs szerelem és nincs más szabály: sose sírhatsz, ha fáj…
Lucy: Egyszer beköszön egy angyal az álmomból
Ragyog valahol egy hajnal, mely rólam szól
Nellie: Csoda velünk sosem történt, angyal sosem járt közénk,
Itt legalább létezel, vár, ami vár, ébredj fel!
Lucy - Nellie: Csillagok idején veled leszek én, legyen, ahogy választod
Lángolunk te meg én, sehol az erény, leveszed az álarcod
Nincs szerelem és nincs más szabály: sose sírhatsz, ha fáj…
Rosie: Repülés, zuhanás, belehalsz, mint más…
Jennie: Hova vágysz? Mondd, egyedül mért szállsz?
Flossie: Mire jó a repülés, ha soha célt nem érsz?
Evelyn: Hát ne ígérj, és ne remélj - a napokat éld túl!
Nancy: Mert nem vagy rossz, és nem vagy jó - éld túl!
Mary: Nincs is más, csak zuhanás…
Lucy: Hát mire jó a szív?
Lányok: Repülés, zuhanás, halott minden szív…
Csillagok idején veled leszek én, legyen, ahogy választod
Lángolunk te meg én, sehol az erény, leveszed az álarcod
Nellie: Eltemetem a sok száz reményt…
Lucy: Nem feledem a forró napfényt…
Lucy - Nellie: Nincs szerelem és nincs más szabály: sose sírhatsz, ha fáj…
Kinek szólnál, ha fáj?
Nem is fáj már, úgy fáj…

Egy perc boldogság

Kedvesség, tisztaság,
Gyöngéd figyelem –
Napsugár szívemben!
Oly’ szelíd, nyugtató,
Arcán a jóság –
Ez a perc: boldogság!
Nincs baj, ha vár rád
Egy érző, segítő barát.

Élném e csodát –
Itt minden perc így lép tovább!
Szívem mélyén őrzött emlék,
’Mit nem ér árnyék…

Túl szép

Nem szép, nem jó – bűnös világ…
Álmomban más volt, mért’ nem jön át?!
A tegnap elkísér – örök csúf árnyék –
Túl nagy az ár a múltamért,
Szállnék veled, de féltelek…

Érzem, mennék veled, ha jönnél velem –
A szívemben sosem pihent még szerelem.
Most más lett minden – talán álom a kép –
Ez túl jó nekem, túl szép…

Változik minden –, napfény ölel!
Boldog a szívem – várj, ne szökj el!
Segíts, hogy repüljek! – egy szavad épp’ elég –
Segíts, ha pont én kellenék!
Várj, kedvesem! – te légy menedék!

Én mennék veled, ha jönnél velem –
A szívemben sosem pihent még szerelem.
Csoda történt velem – egy új szó, új lét –
Ez túl jó nekem, túl szép…
Érzem mennék veled, ha jönnél velem –
A szívemben sosem pihent még szerelem.
Most ébred minden – talán más élet vár –
Bár túl jó a kép –, túl szép…
Túl szép…
Túl szép…

Edward Hyde

Magamat téptem a láncaimból –
Állati vad szabadság!
Itt vagyok legrosszabb álmaidból –
Mostantól ki fogad rád...?!

Vágy –, ami éltet, ha gyilkolt –
Véremben táncol a Tűz!
Templomod mától egy sírbolt,
Nincs bor, nincs több szűz!

Az Éj vár –, minden az enyém,
Pusztul a Remény!
Csak nézz rám! – fogadd, ami járt!
Köszöntsd a Halált!

Lásd, hogy az Úr itt a Sátán, s nem Isten!
Most nézz rá, mert Ő él itt benn’ ...!
Nincs már Fény, csak Árnyék –
Ez ördögi játék!
A sors – ami rád várt –,
A Sors: EDWARD HYDE!

Gyilkos holdfényben vérszínű fák,
Pokol tüzében ég a Világ!
Azért jöttem, mert senki nem várt –
Lesz itt élet, mert élhet EDWARD HYDE!!!

Gyilkos, gyilkos

Fogy a lap, ha van egy gyilkos, egy őrült püspökgyilkos,

Egy ilyen helyen sosincs rend!

Lányával együtt sétált, látták, majd semmivé vált;

Istenhez visszatért egy szent.

Így megy ma ez Londonban,

Így élj ma boldogan!

Oly csúf ez a gyilkosság!

Égették, kínozták!

Ő volt a példakép, volt százegy célja még!
Mondd, miért pont ő, kit bántott ő?
Gyilkos! Gyilkos! Nem is ember!
Gyilkos! Gyilkos! Neki ez kell!
Gyilkos! Gyilkos! Keze fegyver!
Őrült gyilkos! Köztünk él!
Gyilkos! Gyilkos! Szívem úgy ver!
Gyilkos! Gyilkos! Hova bújt el?
Gyilkos! Gyilkos! Nincs rá gyógyszer!
Őrült gyilkos! Köztünk él!

Szent fény és üdvösség vár rád ma még!

Áldás és békesség vár rád még!
Áldás és békesség vár még!

Nem szenved lelked, reád vár az ég!
Gyászolók: Ártatlan lelked visszatért!

Glossop tábornok?
Nincs is szebb, mint szívből nevetni a másik nevetésén,
Egy közeli barát temetésén, mi?
Most röhögj!

Mi van itt, ez több mint durva, négy napra jut két hulla,
Nincs többé generális és pont…

Botjával agyonszúrta, módszernek nagyon furcsa;
Egy őrült mindig formát bont…

Így bánni egy püspökkel, ez agyament, züllött fej;

Most meg egy tábornok, egy lord, ki bátor volt!

Téboly vagy hidegvér?

Számol majd Istennél!

Miért más, mint más?

Más mért nem más?

Gyilkos! Gyilkos! Nem is ember!
Gyilkos! Gyilkos! Nem is egyszer!
Gyilkos! Gyilkos! Megint "rendel"!

Őrült gyilkos - köztünk él!
Gyilkos! Gyilkos! Ez egy perverz!
Gyilkos! Gyilkos! Vele nem nyersz!
Gyilkos! Gyilkos! Semmit nem mersz!
Őrült gyilkos - köztünk él! Él!

Nahát, nahát! Csak nem a remény,
A biztonság és a szűziesség
Megtestesült jelképét látom?

Hát maga meg ki a halál???

A halál…!

Londonban egy hibbant gyilkos jár.

Sok jó nem vár!

El kell kapnunk, fel kell kötnünk már!

Az jó halál!

Tudnám, hogy mit tervez még!

Szép szó vagy hit meg nem véd,
Álarcban járó ellenség! Gyilkos!
Szörnyű és véres átok, nem látunk édes álmot,
Mindig les rám és rátok - vár!
Gyilkos! Gyilkos! Nem is ember!
Gyilkos! Gyilkos! Keze fegyver!
Gyilkos! Gyilkos! Nekünk nem kell!
Őrült! Gyilkos! Köztünk él!

Helló, édes!
Szerintem veszélyes ilyenkor egyedül
A sötét utcán járni, nem igaz?
Egy magányos nővel ilyenkor bármi megeshet, -
Mondom bármi!!!
Kis zugivó!

Fogy a lap, hisz újból gyilkolt!

Egyszerre kettőt gyilkolt!

Ez több mint tréfa, ez már négy!

Kettő meg kettő nálunk négy!

Meghótt a piás Bessy.

El nem siratja senki.

És szegény Archibald sincs már!

London már térdig vérben jár!

Szörnyű milyen aljasság,
egy hét négy gyilkosság!

Botrány ez a vérfürdő!

Ez a város észvesztő!

Tudnánk hogy meddig tart, hol van a Scotland Yard?
Londonban jár!

Londonban jár!

Új prédát vár!

Rossz hírem van Istentől, Herbert!
Az aberdeen-i gyors nem elég gyors.
Az a baj veled, Herbie, hogy hazudós…
voltál…

Még egy hulla, ez az ötödik!

Jól működik!

Kössék fel vagy életfogytig sitt!

Ez vért iszik!

Nem fél és nem néz senkit!

Istenhez küld mindenkit.

Sátán, de mégis tetszik.

Csitt! Áááááhh…

Gyilkos!
Nem volt és nem lesz rosszabb!
Úgy élj, hogy nem lesz holnap!
Nem menekülsz, nem menekülsz, nem menekülsz,
Nem tudsz, hisz bárhol les rád- rád!!
Gyilkos, gyilkos, nem is ember!
Gyilkos, gyilkos, neki ez kell!
Gyilkos, gyilkos, keze fegyver;
Őrült gyilkos-köztünk él!
Gyilkos, gyilkos, szívem úgy ver;
Gyilkos, gyilkos, hova bújt el?
Gyilkos, gyilkos, nincs rá gyógyszer…
Őrült gyilkos - köztünk él! Köztünk él! Él!

Álom volt talán

Csodaszép a múlt –,
Hogy’ tévedt el az út?

Egyszer volt egy csók –
Titkon szólt két szív egy szót…
Eltűnt kép –, bár láthatnám!
Álom volt talán…

Egyszer volt egy cél:
Szebben élni bárkinél…
Volt egy dal –, bár hallhatnám!
Álom volt talán…

Mondd, mért’ hagysz egyedül!?
Vagy tényleg csak egy tánc volt…?
Mondd, mért’ is menekül,
’Ki gondjáról nem szólt!?

Egyszer volt egy éj –
Világváltó szenvedély…
Nekem fáj a változás –
Mi kell még, hogy láss?!
Szíved nem szól, nem hív –
Mennyit ér egy szív?

Míg szíved lát,
Nincs távolság-
Hű lelkem vár rád…

Egy szív, egy lét

Én félek tőlem,
Hajt a gonoszság –
Vérembe bújt őrült vadság!
Hogy’ zúzhatnám szét
Edward Hyde nevét?!
Hogy’ oltsam életét?!
Egy szív, egy lét…

Mondd, honnan jő az erő,
Mely percről-percre nő!?
Mért’ él, hogy’ hal?
Bár tudnám! – most segíts, nézz rám!

Hány arc egy lét? – soha nem tudható…
Túl sok a fel nem tárt ajtó!
Mért’ kell, hogy gyilkost rejtsek lelkemben?!
Bűneit szenvedem…
Mondd, hogy ez mért’ van így!? – Mért’ jó?

Vágyom rád

Most velem sír az ég,
Holt szerelemről szólt egy álomkép…

Tán sosem látlak már,
Egy gyönge kis napfény, nem nyár…

Száz szelíd szó múltba vész,
Száz csodás érintés - szívem csak rád vár!

Csak rád vár!

Vágyom rád, szívem lát -
Halld meg hát dallamát!

Vágyom rád, a szívem hajt hozzád,
De mégsem léphetek tovább…

Két karod véd, lágyan ölel.

Közel a perc, mégse, jön el…

Szüntelen vágyom rád,
Üres minden perc, mely nem lát…

Légy velem, vágyom rád!
Miről álmodom - ha tudnád, megadnád…

Szemed lángja elvakít,
Mit ígér, mit súg?

Szemed fél vagy bátorít?
Mért vársz? Mért nincs út?

Szólj hát, hogy értselek!

Nézz rám!

Nincs baj, míg féltelek!

Nézz rám!

Mert jobb sors már nem vár,

Ha hozzám bújnál!

Vágyom rád!
Nincs szó, nincs oly vers mely súgná…

Érezd, hogy vágyom rád! Ez álom-szerelem, ki látná…? Ki tudná…?

Nap és Hold szebb sosem volt -

Senki így nem szólt...

Szíved lát - mért' ne tudnád? -
Hidd el, vágyom rád!

Miért jó, így kinek jó?

Új érzés, új szó!

Miért jó, így kinek jó?

Szíved lát - mért' ne tudnád? -
Hidd el, vágyom rád! Csak rád!

Ördögi tánc

Oly’ hűs és forró,
Oly’ lágyan kínzó –
Úgy ölelsz át,
Ahogy vad szél egy fát…
Legyőz a vágy:
Egy fájó, mély csók.
A testem várt rád,
Nem is várok szép szót…

Mindent gyógyít és bánt:
Mindent felgyújt egy láng,
Mindent feldúl egy érintés.
Mindent megkapsz, ’mit vársz –
Mindent átjár egy láz,
Mint egy álomszép tévedés.

Olyan édes a bűn!

Veled más ez a bűn...

Ez egy kéjből font lánc –

Ez egy ördögi tánc…

Sikolt a vágy,
A bájad forró –
Mért’ tagadnád,
Sose volt mással jó...?!
Nem baj, ha fáj!
Így szeret majd a Halál:
Ordító kéjjel!
Ne féltsd őt, rád talál...

Mindent eltűr az Éj,
Mindent elrejt, oly’ mély –
Mindent kaphatsz, csak fényt ne kérj!

Minden Árny engem hív,
Mindent elveszt egy szív –
Több, mint játék – ez szenvedély!
Ez egy mézédes bűn!

Neked jár ez a bűn!

Ez egy kéjből font lánc –

Ez egy ördögi tánc…

Nem kell szó,
Egy sem jó!
Érted rég, szemem mit súg!
Tűz és Jég:
Álomszép! (Álmodj még!)
Érzem rég, hogy máshoz nincs út!
(Érzem rég, nincs máshoz út!)
Mindent gyógyít és bánt:
Mindent felgyújt egy láng,
Mindent feldúl egy érintés.
Mindent megkapsz, ’mit vársz –
Mindent átjár egy láz,
Mint egy álomszép tévedés.

Ez egy mézédes bűn!

Ez egy meg nem bánt bűn –
Szabad szárnyakkal szállsz!

Legyen, bármit kívánsz!

Tudom angyalt nem vársz –
Ez egy ördögi tánc…

Álarcosbál

Aki idelent él, az csak álmában él,

(Az csak álmában él...)

Vár egy idegent - jobb sorsot tőle remél!

(Tőle jobb sorsot remél...)

Isten jól járt: lát egy álarcosbált…

(Isten jól... járt... csodát lát... bált...)

Lelkünk hány titkot rejt, arról más nem is sejt...

(Hány titkot rejt... más nem is sejt...)

Őrült, éjsötét tűz perzsel minden embert!

(Éjsötét tűz... éjsötét tűz... fogságba ejt...)

Remek játék - halni kell mindenképp!

(Játék... játék... élned halnod kell, mindenképp...őrült játék, őrült játék...)

Elnyel az éj

Hol van az út, ami visszavezethet?
Már rég nem látom!
Mért’ lett torz az álmom?
Mivé kell még válnom?!

Hol van a tűz, ami lelkemben égett?
Már rég nem éget!
Hol a baj? – nem értem!
Csupa bűn a létem…

Magasba vágytam, és most lent vagyok…
Hogy’ vált ily’ mocskossá a vér?!
Kérdés után ördögi válaszok –
Átkozott állapot!
Elnyel az Éj!
Hol van a perc, mikor tiszta volt minden?
Tán’ végleg elszállt?!
Tűrnöm kell a Sátánt!
Minden harc csak ábránd…

Nem tudok győzni, ha nem segít Isten –
Hisz’ fojt egy Árnyék!
Így már fényt nem látnék!
Nem hat száz jó szándék…

Nézd! – hiszen úgyis mindent látsz –
Diadalt mért’ tőlem vársz?!
Erőm nincs már –, miért rám vársz?!

Egy új lét

Egy új lét –, hová sötét sorsom elől bújnék –
Élet, ahol szebb a szép… – egy új lét,
Tudom, bármit megadnék ezért!

Egy új szín –, tűnjön el a szégyen és a száz kín –
Nem is kéne más, talán egy új szív:
Dobbanása újra táncba hív!

Egy új dal –, dallam szabad hanggal, szelíd szóval –
Egy új lét –, soha többé nem félnék, oly’ szép!

Egy új szó –, amit régen vár szívem – egy új jó,
Ezt keresem, oly’ csábító!

Egy álom –, amit eddig nem volt szabad látnom –
Sose használt szárnyamon most kell szállnom!
Van-e hely, ’hol sosincs fájdalom?

Egy új vágy –, az a csók igazán édes – egy új vágy,
Szerelem: tudom és érzem, vár rám!
Sosem volt szerencsém, állj mellém!

Egy új lét –,
Ezt szeretném, tőled én ezt kérném!
Kell, hogy velem légy, és máshogy élnék!
Kell egy társ –, érzem, hogy szeretnéd!

Egy új lét –,
Kezem nyújtom feléd,
Adj egy esélyt,
Mámort és a kéjt!
Minden nap új lét,
Beleunni soha nem tudnék!
Holnap már egy másik fény vár rám!
Áldott napfény vár rám!

Lucy halála

Kedvesség, tisztaság,
Gyöngéd figyelem –
Napsugár szívemben!
Oly’ szelíd, nyugtató,
Arcán a jóság –

Ez a perc: boldogság!
Nincs baj, ha vár rád
Egy érző, segítő barát…

Párbaj

Zord, örök éjjel – álmodsz a csenddel.
Rég megölt mindent csúf éjszakád…
Úgy fáj, fáj ezt látnom… hogy elzárt az álom!
De számíthatsz rám! – sosem késő tán’…

Hallgass el, Testvér!
Előlem úgysem menekülsz!
El ne hidd, hogy elaludt a Tűz!
Fellángol, hisz’ benned él:
Hát mért’ ne szeretnéd?!
Nem megy el az örökölt Vendég…

Hallgass, hisz’ nem vagy,
Ha behunyom szemem!
Senki nem vagy –, neved feledem!

Egy test, és egy vér –
A lelked is enyém!
Őrjítő félelmed érzem én!

Vége van, hidd el – most elnyel az Éjjel!
Nem jön a Hold neked mégegyszer…
A hajnali fény csakis engem ébreszt fel!

Élek! – nem az álmod szólt,
És így lesz, amíg élsz!
Hidd el: amíg élek, addig élsz!
Hyde az nem csak volt,
Soha nem hagylak el, ne félj!
Kettőnknek jutott itt egy esély…

Nem segít harc:
Inkább add fel, és tűnj el –
Véredet ontom a véremmel!

Arcod egy álarc,
Csak báb vagy, nem ember!
Nem tudtál élni az Élettel…

Sorsomat én írom át –
Ez az Élet!
Nem teszek úgy, ahogy képzelted!
Más a világ: aki nincs, nem létezhet…

Benned él a Sátán, örökké!

Nem!

Nincs más út –, nincs Isten többé!

Nem!

Nem bújsz el, és nem válok köddé!
És művem, mondd, mért’ fájt!?
Hisz’ egy ember: Jekyll és Hyde!

Nincs tovább! Ennyi volt, ebből elég!

Ne remélj –, több kell még!

Ez a perc, ez a Vég!

Csak neked az –, nekem szép!

Tűnj el, Hyde! – átok rád!

Odaát megbánnád!

Nem! Halj meg hát!

Ugyan már! – te vagy Hyde!

Nem! Soha!

De! Örökre!

Dögölj meg, Hyde!
Pusztulj a Pokol tüzében!

Ott majd folytatjuk, Jekyll!

Elég!

Mint egy árnyék

Lelkünk hány titkot rejt, arról más nem is sejt…

Őrült, éjsötét tűz kínzó fogságba ejt.

Gyilkos játék – élni kell mindenképp’!

Jó és Rossz együtt él:
Torzult SátánTündér…
Minden emberben él
Gyűlölt édestestvér!

Mint egy árnyék…
Mint egy árnyék…
Mint egy árnyék…

Búcsú

Míg szívem lát
Nincs távolság
Hű lelkem vár rád…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.