Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A dzsungel könyve

2008.12.05

Nyitány

Folyam istene légy kegyes úr ma
Vized enyhíti szomjam az éjben
Vadon istene légy kegyes úr ma
Ifjú őz húsa enyhíti éhem

Tüzek istene légy kegyes úr ma
Melegítsen a láng és a fény
Szelek istene légy kegyes úr ma
Ne bocsáss ma se házamra vészt

Farkas vagyok

Akela:
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet
Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény
Hé, kölyök, a törzs befogad
Tiéd a szabad élet
Soha ne félj, amíg a tözs fia vagy
Farkasok foga véd meg

Aki a csapaté lett, hívja a csapatének
Vonyít a rokonokkal, ahol csak lehet ott fal
Hé, kölyök, a törzs befogad
Tiéd a szabad élet
Soha ne félj, amíg a tözs fia vagy
Farkasok foga véd meg

Akela: Akela
Maugli: A...A...Akela
Akela: Akela
Maugli: Akela
Akela: Fúrkó farkas
Maugli: B...bunkó farkas
Akela: Fúrkó farkas
Maugli: F...fúrkó farkas
Akela: Far-kas vagy!
Maugli: Farkas vagy
Akela: Farkas vagy
Maugli: Farkas vagy
Akela: Farkas vagyok!
Maugli: Farkas vagyok!

Kórus és Maugli:

Farkas vagyok!
Farkas vagyok, egy tejfogú vad
Farkas vagyok, egy zöldfülű tag
Farkas vagyok, egy tejfogú vad
Farkas vaygok, a törzs be fogad!

Pofonofon

Először is, elő a régi elvvel!
Először üss, és utána nyelvelj!
Így a tuti hatás, nem marad el.
Egy jó ütés nagy csodákra képes
Kitüntetés, csillagokkal ékes,
Hálás lehet az, kit Balu nevel.

És laposra ver!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Ha cseng a fül és fáj az arc a szájnál,
Valószínű, hogy valamit elhibáztál,
És szól a pofonofon, nem totojáz'.
Van itt pofon, picinke, mint a masni;
szolid horog, lendületnyi tasli,
És a balegyenes, ami megmagyaráz.
És gatyába ráz!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Nincs mit ints! Megy a bal!
Egy nagy mancs betakar.
Mint egy pincspofa belapul az orr.
És akkor
Szán is már Balu tán, ám a nagy bal után,
megy, sőt száll a szélben a jobb!
Hidd el, hogy a jobb mint a bal, ami sose jobb,
A bal úgy jobb, ha csavarod,
De legjobb az, ha nem te kapod.

A jobb jobb mint a bal, ami sose jobb.
A bal úgy, hogyha jobbodba csavarod,
De legjobb mindig az, ha nem te kapod!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Ha ütni kell, ne érd be eggyel,

Ha türni kel, tűrj jó kedvvel!
Vagy így, vagy úgy, azt ne feledd el,
Vitázni kár, egy izmos medvvel!
Kár vitába szállni, kár vitába szállni, kár!

Egy majomba őrlünk

Mentünk, de megjöttünk, egy majomban őrlünk.
Ez itt a monkey funky, igen, ez a mi fánk,
A majom ugye gyönyörű, kispofánk?
Az agya nagy, ugye odavagy? Nem akad agy,
Csak ez az egy, akinek egyre megy.Banán héj!
Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky.
Monkey, tonky, punky...
Hé, ha te unod a banánt, ami csupa-csupa héj,
Gyere orángutánam és utána sose félj!
Felkarolom én kopogó szemed ügyét
És mutatok egy jó nagy fügét.
Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky.
Vagy mi?

De hébe-hóba, ha döng a dong, a dum-dum ledorong,
Zsong a kobak és king-kong.
Ha nyekk a nyak, Pikkmakk
Makinak csont soha nem gond. Pont.
Ha mikk a mukk, a litty-lötty belesutty,
Hukk, a pereputty dajdaj!
Ha jön a zutty, a pikkpakk maki csak 'juj',
Soha nem 'jaj'. Jaj!

Mentünk, de megjöttünk, egy majomban őrlünk.

Jungle bells, jungle bells, a dzsangl ó be szép!

Giling-galang, avagy a giz-gaz bim-bam!
A gilimb galamb ha kirepül kint van...
Gorilla trilla száll, ha keze odaver,
A kakadu kampec és a gém is over.
Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky.
Monkey, tonky, punky...
De hébe-hóba, ha döng a dong, a dum-dum ledorong,
Zsong a kobak és king-kong.
Ha nyekk a nyak, Pikkmakk
Makinak csont soha nem gond. Pont.
Ha mikk a mukk, a litty-lötty belesutty,
Hukk, a pereputty dajdaj!
Ha jön a zutty, a pikkpakk maki csak 'juj',
Soha nem 'jaj'. Jaj!

Mentünk, de megjöttünk, egy majomban őrlünk.
Büszke majmok őshona, majomkenyérfa ágboga!
Zűr, hogyha támad, ments te meg,
Hisz megfogyva bár, de törve nem lehet.
A hősi has, ha éhes, hass oda és éltesd hát
A majmok hadát, hogyha felmász rád!

Amit akarunk, megvakarunk, amit legelünk, ütlegelünk.
Ukkmukkfukk! Na ki az, akit a maki ma üthet?
Piff-paff, dirr-durr, nyiff-nyaff!
Ahogy mi agyunk senki se ész, a sok rokon is minket idéz,
Majmolnak, hisz ők is csak a fenekükön ülnek.
Fájától az elme nem esik messze. Na persze!
Hálából a fő-fő majom egy ész! Kész!
Ahogy mi fogunk, senki se kéz.
Ahogy mi szemünk senki se néz.
Ilyen a leglegleg... még még még!
A leglegleg... még még még!
A legbölcsőbbik nép!
Mentünk, de megjöttünk, egy malomban őrlünk!

Válj kővé

Ká: Pssz! Senki sem megy sehová! Itt maradnak a majmócák! És felémfordulnak mind! Jól láttok? Jól hallotok?
Majmócák: Látjuk és halljuk, ó, Ká!

Válj kővé! Már nincsen, hova mássz!
Hisz a hatalom itt Káé, aki körbekarikáz.
Válj kővé! S a fej sohase fő.
Ölelésem úgyis átér,
Mondd csak azt, hogy üsse kő!
Száz pikkely, na kire pikkel?
Válaszra vár, aki lábon jár -
Akár sakál, akár madár. De kár lesz érte, kár!

Válj kővé! Ma érted jövök el,
És én tűvé teszem érted
Ezt a dzsungelt, hogyha kell!

Válj kővé! Szemem egy sima tó.
Ugye hívogat a hűs mély? Belehullani de jó!
A bosszú olyan hosszú,
Mint az a nyom, mit a testem nyom.

Bizony, bizony...

Ká: Szóval ki vagyok én?
Majmok: Ön a nagy Ká, ó!
Ká: Hibátlan! De baj van ám, majmócák... Minek is neveztetek engem legutóbb?! Varacskos varangy?
Majmócák: Nem, ó, Ká!
Ká: Rusnya hajókötél?
Majmócák: Nem, ó, Ká!
Ká: Hát akkor?
Majmócák: mocskos-rücskös spárgagiliszta, ó Ká!
Ká: Ez hiba volt! Igaz, majmócák?
Majmócák: Szajnosz, ó, Ká!

Bizony, bizony...

Válj kővé! Ma érted jövök el,
És én tűvé teszem érted ezt a dzsungelt,
Hogyha kell!
Válj kővé! Szemem egy sima tó.
Ugye hívogat a hűs mély? Belehullani de jó!
A bosszú olyan hosszú,
Mint az a nyom, mit a testem nyom.
Bizony, bizony, bizony, bizony, ha eszem-iszom,
Ezer izom mocorog, s én bosszút szomjazom!

Mit ér a farkas

A tanúm a dzsungel, a nap és a hold,
Hogy őzet, ha űztem, az könnyű préda volt.
Ki párharcra hívott, csak halált talált.
Ha próbára tettek, a vezér készen állt.

A tanúm a dzsungel, hogy szégyen nem ért.
Ha mindenki félt, ha remény sem élt,
A harc sosem kímélt.

Hát mit ér a farkas, ki halott, de él,
Kiről a dzsungel, már soha nem beszél?
Hát hiába minden, már nincsen miért,
A harc ma véget ért.

Amíg őriz  a szemed

Amíg őriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet elmegyek, de itt leszek,
A lábnyomomban jársz.
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz,
Nézd itt az arcodon, egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.
aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton, aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott,
Többé sose szól?
A szívben, ha mennydörög,
S a szemre felhő száll,
Zápor, ha szakad, új folyó, ha fakad:
Miért fáj, miért fáj?
Amíg őriz a szemed, Amíg érez a kezed,
Amíg éltet a szíved, ne félj!

A mi emberünk

Se szava, se beszéde
Se nyoma, se személye
Se neve, se ruhája
A vadon adománya

Hé, fiú, a törzs befogad
Kenyere neked is jár
Soha ne félj, fiú, egy ágy befogad
Hisz ágyból akad egy pár

Se bajsza, se szakálla
Se híve, se barátja
Se baja, se reménye
A falu nyereménye

Hé, fiú, a törzs befogad
Kenyere neked is jár
Soha ne félj, fiú, egy ágy befogad
Hisz ágyból akad egy pár

A lány szíve nem csitulhat el
A lánynak bizony hogy ember kell
Ha testet is ölt a vágy bennünk
Lehet, hogy te vagy a mi emberünk

A lány szíve szép, virágzó kert
Megannyi virága titkot rejt
A lány öle illatos erdő
ahol a gyönyörök ligete nő

Ha nap süti játszik a széllel a pálma
hajlik levele
Mi volna oly édes, mint asszonynak álma
Táncolj te vele

Ha lány, ha asszony mindegy, táncolj vele!

Szavakat keresek

Túna:

Gyere, most keresek szavakat, jeleket,
Hogy értsd, a szem mit lát!
És nevükön nevezek tavakat, hegyeket,
Mondd utánam hát!

Ez a föld, az az ég. Ez a zöld, az a kék,
Völgy a hegyhez tér.
Fogy a hold, süt a nap, a rög alól kel a mag.
Tó a parthoz ér.

Ami szép, az egyben jó.
Ami kép, az egyben szó.
Mégis, mondd, mit érez a szív itt bent?
Mondd, mi ez, mit a csend idecsent?
Hol van erre szó?

Együtt:

Túna:
Ez a szem, az a száj. Ez az orr, az az áll.
Arcom ebből áll,
És ide nézz, ez a kéz, és ez a váll,
Ami csak egy érintésre vár!

Maugli:
Ez szem, száj, orr, az áll,
arcom ebből áll.
Nézd, a kéz és a váll
érintésre vár.

Túna és Maugli:
Ami szép, az egyben jó.
Ami kép, az egyben szó.
Mégis, mondd, mit érez a szív itt bent?
Mondd, mi ez, mit a csend idecsent?
Hol van erre szó?
Nánánáná

Túna:
Ez a te, az az én. A világ közepén
Az ismeretlen vár.
Ez az én, az a te, és ez a Mi. Tudod-e,
Hogy így vagyunk egy pár?

Maugli:
Te és én földön,égen,
az ismeretlen vár.
Te és én földön, égen,
így vagyunk egy pár.

Túna:
Mosolyogsz, nevetek. Figyelem szemedet:
A gondolat hol jár?
Mosolyogsz, nevetek. Szavakat keresek,
De nem találok már.

Maugli:
Szép szem, csend, hang és jó szó,
a gondolat hol jár?
Szép szem, csend, hang és jó szót
nem találok már

Túna és Maugli:
Úúú, nézz rám! Ami szó volt, mind elnémult,
És a csend végleg mellénk bújt.
Ugye, érzed, a föld így ringat el?

Vadászok dala

Egy vár rá. Egy elmegy és kilesi.
Egy rááll egy nyomra és követi.
Egy nyílhoz nyúl, egy pedig leszedi,
De egy lesz úgyis csak, aki megeszi.

Reszkess dzsungel, ha indul a vadászat!
A vadhad futhat, mindegy a vadásznak!
A kése széles, a szeme pedig éles,
Ha vadra éhes, hát akármire képes. Hóó, hé, hóó!

Pengém fentem a köveken este,
Pengém fentem a fenevadra lesve.
Pengém fentem a köveken este,
Nem léphet meg a tigris, az a beste! Hóó, hé, hóó!

Szív dobban tíz dobban. A te szíved.
Táncolj harcos, döngjön a lépted!
Zsákmánynak hátát a lándzsád ma átjárja!

Asszony hosszan vágja a tüzifát,
Rázzad harcos, rázzad a lándzsát!
Zsákmánynak lábát a lándzsád ma átjárja!

Ág roppan, láng lobban a fa alatt,
Indulj harcos, izzik a szikra!
Zsákmánynak hátát a lándzsád ma átjárja!

Nincs fösvény ösvény, hiszen sok a vad,
Hajtás harcos, járjon a lábad!
Zsákmánynak lábát a lándzsád ma átjárja...

Száz a kérdés

Mit szólsz, ha a dzsungel nem ad,
Se vizet, se vadat és nem akad egy falat sem?
Mit szólsz, ha mindent elragad,
És kiröhög a dögevő hiéna had,
A hírnevedből nem marad semmi?
Vadászból préda leszel!
Mit szólsz? Mit teszel?

Nézd, száz a kérdés,
Egy a válasz!
Keresned kell, most
Egy erős, új vezért!
Hát itt vagyok én,
Itt vagyok,
Hogy engem válassz!
Ha kéred farkas leszek
A kedvedért!

Mit szólsz, ha kihal a falka,
És többé farkast senki nem kiált?
Mit szólsz, ha inad elszakad,
Erőd elhagy, az erdő kiad?
Megfojt egy idegen, a saját földeden
Földönfutó leszel!
Mit szólsz, mit teszel?

Nézd, száz a kérdés,
Egy a válasz!
Keresned kell, most
Egy erős, új vezért!
Hát itt vagyok én,
Itt vagyok,
Hogy engem válassz!
Ha kéred még vért is ontok érted,
Farkas leszek a kedvedért!

Ki éljen, ki pusztuljon?
Ki féljen, ki hódoljon?
Ki testvér, ki ellenség?
Mi vétség, mi nem mentség?

A dzsungel nem ad,
Széthull a csapat,
Torkon ragad
Megfolyt egy idegen akarat.

Vér! Farkas gondolj rá!
Vér! Az ősök vére mit üzen?
Vér! Farkas hallgass rá!
Vér! Hagyd, hogy zúgjon odabent!

Vér! farkas számíts rá!
Vér! A vér nem téved sohasem!
Vér! farkas bízd csak rá!
A vér dönti el, ki idegen!

Vér! Farkas gondolj rá!
Vér! Az ősök vére mit üzen?
Vér! Farkas hallgass rá!
Vér! Hagyd, hogy zúgjon odabent!

2-szer:
Vér! farkas számíts rá!
Vér! A vér nem téved sohasem!
Vér! farkas bízd csak rá!
A vér dönti el, ki idegen!

VÉR!

A tigris éjszakája

(próza)
Bagira: Minek a múlton töprengeni, ó, Ká?
Ká:Csak a múlton érdemes töprengeni.
Ami van, az volt is. És ami lesz, az nem más, mint egy visszatérő, elfelejtett esztendő. Nem tarthatok veled, Bagira. Ma van a Tigris Éjszakája.

Fut a hold, és menekül a felhő
Kusza folt, a bokor és a lomb
Fut a hír, és menekül az erdő
Vicsorít a koponyán a csont

Fut a múlt és újraszövi hálóját
Aki bújt, ma véghez viszi bosszúját

Fut egy árny, és csupa csík a háta
Fut egy árny, és dübörög a csend
Fut egy árny, és lobog szeme lángja
Fut egy árny, és ég a dühe bent

Fut a csík, a vonala egy rémet mér
Fut a csík, a színe mint az alvadt vér

Ez a tigris éjszakája, ez a bosszú némasága
Ez a tigris éjszakája, ez a gyilkos némasága
Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj...

Fut a fény, és derengeni nem mer
Fut a fény, és fekete az ég
Fut a fény, de hova fut az ember
Hova ér, kit kiszemel a vég

Fut a szél, az iszonyat a holddal kél
Fut a szél, és még a telihold is fél

Ez a tigris éjszakája, ez a bosszú némasága
Ez a tigris éjszakája, ez a gyilkos némasága
Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj...

Kegyelet egylet

Úgy fáj, hogy vele is így esett!
Dicsérjük őt egy kicsit!
Úgy fáj a napi húsz gyászeset! Temetni jöttünk mi itt.
Bágyaszt a keserűség. Fáraszt a keselyűség.
Gyász-frász az élet, ó, szörnyűség!

Hívd el a Kegyelet Egyletet, ha kell egy érző csapat!
Hidd el, letudod az ügyletet! Le ám, egy pár perc alatt!
Részvét és precizitás, diszkrét lebonyolítás:
Így még ma nem temet senki más!

Beteljesül a végzetünk kegyetlenül.
Ma elkerül, de holnap a szájra ül.
Beteljesül. Hiába holmi strucc allűr.
Az irha menthetetlen, a bunda kihűl.

Van, aki belehal abba, mit a füle hall,
Vagy belehal a ténybe, hogy létezik.
Valaki, aki belehal, hogy valaki belefal,
Ha épp étkezik, s rosszkor érkezik.

Hívd el a Kegyelet Egyletet, ha kell egy érző csapat!
Hagyd el a krokodilkönnyeket, ha majd a szív megszakad.
Részvét és precizitás, diszkrét lebonyolítás:
Így még ma nem temet senki más!

E földön minden áldott lény egy elvi tetem.
Ki földre hull, jogát a földhöz elvitatom!
A test, ha el is enyész, a gondja engem emészt.
A munka örök és dögnehéz.

Tetem a "dógom", így ha marni kezd egy agyar,
Szavamra, készen állok bármire az ügyér'.
Hozom a kegyeletet, viszem a tetemeket,
Vagyok, hogy bekebelezzelek!

Kórus:

Csil nem cselez. Csil nem jelez.
Csil nem csal. Csil nem csal. Csil nem cselez.
De mindenki ügyfele lesz!

Beszél a szél

Szél. Beszélt a szél.
Fülembe súgott.
Szava hívott,
Mikor éj mélyén idetévedtél.
Ó, szél... beszélt a szél.
Pihentünk csend szigetén.
Te meg én.
Ha fáztál, mindig hozzám bújtál.
Szél! Beszél a szél.
Tudom, most tűrni kell,
Hogy a szél vigyen el,
Hiszen úgysincs már,
Ami megköthetné lépteidet.
Ó, szél... beszél a szél,
S én elhiszem már,
Hogy álom voltál.

Finálé

Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő
Mit eldobott minden kéz, látod, áldás nem követ
És hallgatok, ahogy hallgatni kő se tud
Csak az ember

De itt vagyok, és az égen
Ha megvakulnak mind a csillagok
Az éjben majd én gyújtok tüzet
És itt leszek, hogy érezd, így nem szeret
Csak az ember

Hajnal tüze ég, ez a föld és az az ég, ez a zöld, az a kék
Nézd, fogy a hold és süt a nap, kel a rög alól a mag
Gyere nézd, gyere nézz szét

Folyam istene, kérlek segíts engem
Vadon istene, fiaidnak szava kél
Tüzek istene, kérlek lobogj bennem
Szelek istene, utamon ma te kísérj

Folyam istene, légy kegyes úr ma
Vized enyhíti szomjam az éjben
Vadon istene légy kegyes úr ma
Ifjú őz húsa enyhíti éhem

Tüzek istene, légy kegyes úr ma
Melegítsen a láng és a fény
Szelek istene légy kegyes úr ma
Ne bocsáss ma se házamra vészt

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.